Whisky története kicsit más. Történt ugyanis, hogy Bubu kutyánk meglépett, ezért elmentünk a menhelyre, hátha ott megtaláljuk. Sajnos nem így történt, viszont, ha már ott jártunk, gondoltuk körülnézünk kicsit, persze betévedtünk a macskaházba, ahol az a látvány fogadott minket, hogy az összes macsi heverészett egyet kivéve...

Egy nagyon tündérei fekete-fehér bocimintás cica dörgölõzött a rácshoz és folyamatosan mondta a magáét, miközben hangosan dorombolt nekünk. Azonnal beleszerettünk, de akkor az eszünkre hallgattunk és nem hoztuk el.

Majd miután hazaértünk, éreztük, hogy hiba volt otthagyni. Annyira édes volt, szeretetéhes és különben is Tequila mellé is kéne egy társ, akivel lehet nagyokat játszani. Végül is úgy döntöttük, hogy elhozzuk Whiskyt a menhelyrõl és egy héttel azután, hogy elõször ott jártunk, nyuszy hazahozta :) (2008. június 18.)

Vele sem volt egyszerû a kezdet, mert szegény emésztésileg teljesen leépült a menhelyen és folyamatosan hasmenése volt, ráadásul idegen hely, idegen emberek és egy idegen macska vette körül, aki elsõre nem fogadta túl szívélyesen.

Aztán szép lassan összeszoktak Tequilával, ma már a bunyó sem durvul el, látszik, hogy csak játék. Whisky teljesen felengedett, kezdetben csak összekuporodva mert aludni, ma már bárhol elterül és semmi sem érdekli. A rengeteg pro-biotikumnak és gyógytápnak köszönhetõen az emésztése is kezd helyrejönni, mondjuk így lassan 2 hónap után már illik is neki. Már csak az kell, hogy az étvágya normalizálódjon, ugyanis Whisky napi 24 órán keresztül tudna enni, amit ugye nem lehet.

Whisky is érdekes személyiség. Õ nagyon bújós, nagyon hangosan dorombolós, beszélgetõs cica, de csak akkor lehet órákig simogatni, ha õ akarja. Hiszen macska :)